Niculescu Antal

Legalább megpróbáltuk!

A tanulmány címében megfogalmazott manicheista sugallatot, polarizált hozzáállást nem tartom célszerûnek. Hiszen a fekete-fehér képû megközelítés alkalmatlan a sokszínû RMDSZ-tevékenység elemzésére, amit megannyi szemszögbôl, árnyaltan hasznos megvilágítani. Mégis, a vita kedvéért, én is sarkítva közelítem meg a témát.

Kormányon vagy üllô és kalapács között

Mindenekelôtt közhely, hogy a törvényhozási szereplés eleve magában hordja a kormányzás lehetôségét. A kérdés tehát az RMDSZ-nek az 1990-es parlamenti választási szereplésére vonatkozó döntésére vezethetô vissza.

Egyébként nem volt igazi alternatíva, el kellett fogadnunk a gyôztes pártok ajánlatát. A mai romániai politikai környezetben nem járható a második lehetséges út, a kormányon kívüli parlamenti támogatás. Az ellenzék padsoraiban ugyanis a lehetô legrosszabb helyzetbe, üllô és kalapács közé kerülne az RMDSZ: minimális mozgástérrel rendelkeznénk, miközben nemcsak a nacionalista körök, hanem partnereink egy része is zsarolásnak bélyegezné bármely megnyilatkozásunkat. Ráadásul, ha nem kapunk a koalíció kinyújtott keze után, bizonyos, hogy elveszítjük a külföldi partnereinket, akiknek rendkívül hasznos támogatását élveztük, élvezzük.

A következetesség jegyében

Az RMDSZ kormánykoalíciós szerepvállalása az 1996. novemberi választások természetes hozadéka. Egyrészt, 1990 óta állunk a mai koalíció oldalán, a Demokratikus Konvenció alapítói között voltunk. Másrészt, szavazóink zöme valamennyi általános választáson az ellenzék államelnökjelöltjére (1990-ben Radu Câmpeanura, 1992-ben és 1996-ban^* pedig Emil Constantinescura) voksolt.

Az RMDSZ jogosan sérelmezi, évek óta, hogy a romániai magyarok súlyos, negatív megkülönböztetésben részesülnek. Ebben az összefüggésben nem látom, milyen politikai vagy erkölcsi alapon tudtuk volna visszautasítani a kormányszereplést, miközben esélyegyenlôségért küzdünk.

A magyar kisebbség sajátos érdekeirôl

Korai a kormány, illetve az RMDSZ kormányzási eredményeirôl vitatkozni. A helyhatósági, illetve a tanügyi törvényt módosító sürgôsségi kormányrendeletekrôl még nem döntött a parlament.

Igaz, koalíciós partnereink nem álltak ki mellettünk teljes mellbôséggel a szenátusban vagy egyik-másik megyében. Ugyanakkor, annak ellenére, hogy kormányon vagyunk, egy sor fontos minisztériumban (pl. kül- és belügy, honvédelem, biztonság) igazgatói szinten sincs képviselve az RMDSZ.

Viszont az adott körülmények között nem látok más partnert a romániai magyarok érdekképviseleti szervezete számára, mint a hatalmon levô pártokat.

Ugyanakkor tény, hogy tisztségviselôink rendkívül hasznos tapasztalatra tettek szert az elmúlt másfél évben. Szövetségünk képviselteti magát a helyi és központi közigazgatás számos intézményében, aminek mind rövid, mind középtávon hasznát veszi a magyar közösség.

Meggyôzôdésem, hogy a precedens nélküli politikai helyzet társadalmi szintû mutációkat is gerjesztett. Szociológusok dolga, hogy felmérjék, milyen befolyással bír az RMDSZ-kormányzás a kisebbségi komplexusunkra. Ebben az összefüggésben érdekes lenne továbbá feltérképezni, hogyan változott a román többség, valamint a többi kisebbség felfogása a romániai magyarok irányában.

————————————

^* Sôt a magyarok egy része már az elsô fordulóban Constantinescura és nem Frundára szavazott.