Románia Parlamentje

Parlamenti Információs Fôosztály

Tanulmányi és Kutató Központ

A kettôs állampolgárság^*
Dokumentumtanulmány

Tartalom

A. A kettôs állampolgárság általános aspektusai

B. A kettôs állampolgárság szabályozása az összehasonlító jogtudományban
Németország
Belgium
Spanyolország
Olaszország
Hollandia
Portugália
Svájc
Anglia
Franciaország
Következtetések

C. A kettôs állampolgárság a román törvénykezésben

A. A kettôs állampolgárság általános aspektusai

A szuverenitás elve alapján minden állam szabadon határozza meg az állampolgárság megszerzésének törvénybe foglalt módozatait és feltételeit. Ezek az egyoldalú törvényhozások állampolgárság-halmozást eredményezhetnek (kettôs állampolgárság).

A kettôs állampolgárság adott lehet születéstôl fogva abban az esetben, ha az anya és az apa különbözô állampolgárságúak, vagy a "föld törvényének" és a "vér törvényének" együttes alkalmazásából.

Hasonlóan, a kettôs állampolgárság születés után is megkapható, olyan esemény következtében, amely a szóban forgó személy állampolgárságát módosítja (pl. az örökbefogadás) vagy az állampolgárság önkéntes megváltoztatása folytán, abban az esetben, amikor az új állampolgárságot megadó állam nem követeli meg az eredeti állampolgárságról való lemondást.

Több olyan kétoldalú és többoldalú egyezmény van, amely a kettôs állampolgárság megszüntetését ajánlja. Az európai országok esetében a legfontosabb az Európa Tanács 1963-as, a többes állampolgárságú esetek csökkentésére és ezen egyének katonai kötelezettségére vonatkozó Egyezménye, melyet a következô 13 ország ratifikált: Németország, Ausztria, Belgium, Dánia, Spanyolország, Franciaország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Anglia és Svédország.¹

Az Európa Tanács 1963-as, a többes állampolgárságú esetek csökkentésére és ezen egyének katonai kötelezettségére vonatkozó Egyezménye megvalósítja az eredeti állampolgárság kötelezô és automatikus megszûnésének elvét a menedékjogot kapott idegen állampolgárok esetében, akik önként szerzik meg az aláíró országok egyikének állampolgárságát. Az állampolgárság önként történô megszerzésén honosítás, választási lehetôség vagy visszahonosítás értendô.

Az Egyezménynek megfelelôen minden olyan személy, aki az aláíró országok közül legalább kettônek az állampolgárságával rendelkezik, lemondhat az állampolgárságok legalább egyikérôl, annak az államnak az engedélyével, amelynek az állampolgárságáról lemond.

A katonai kötelezettségeket illetôen az Egyezmény kiköti, hogy azok a személyek, akik több aláíró fél állampolgárságával rendelkeznek, csak az egyik féllel szemben kötelesek azokat teljesíteni. Amennyiben nem léteznek az aláíró felek között speciális egyezmények, a többszörös állampolgársággal rendelkezô személy azzal az országgal szemben tartozik katonai kötelezettséggel, amelynek területén általában tartózkodik. Ennek ellenére a szóban forgó személynek lehetôsége nyílik arra, hogy a 19. életéve betöltéséig önkéntes kötelezettségvállalással kiválassza, hogy melyik országban tesz eleget katonai kötelezettségeknek azok közül az országok közül, amelyeknek állampolgárságával rendelkezik.

Az 1963-as Egyezményt egy 1977-es és egy 1993-as jegyzôkönyv módosította.

Az elsô jegyzôkönyv egyfelôl az egyik állampolgárságról való lemondás módozatainak a leegyszerûsítését, másfelôl a katonai szolgálatra vonatkozó elôírások értelmezésében elôállt hiányosságok tisztázását célozta.

A második módosító jegyzôkönyv olyan elôírásokat tartalmaz, melyek megkönnyítik az eredeti állampolgárság megôrzését egy új állampolgárság megszerzése esetén. E jegyzôkönyvnek megfelelôen bármely személy, aki megszerzi az aláíró országok egyikének az állampolgárságát, megôrizheti az eredeti állampolgárságát, amennyiben az illetô személy annak az országnak a területén született vagy lakóhelye annak az országnak a területén található, amelynek az állampolgárságát megszerzi, vagy ha az illetô a 18. életévének betöltése elôtt általában ott tartózkodott. Megengedett az eredeti állampolgárság megôrzése abban az esetben is, ha az új állampolgárságot házasság révén kapja meg.

Nem minden, az 1963-as Egyezményt ratifikáló ország ratifikálta a fent említett jegyzôkönyveket is. Azok az államok, amelyek nem csatlakoztak az utólagos jegyzôkönyvekhez, továbbra is az eredeti Egyezményt alkalmazzák.

Az Egyezmény ellenére a kettôs állampolgárság kérdését meglehetôsen eltérô módon tárgyalja az európai országok nemzeti jogrendszere. Ilyenformán az angol törvényeknek megfelelôen ez megengedett majdnem mindenféle korlátozás nélkül, míg a német jog nem engedélyezi csak kivételes esetekben.

A továbbiakban bemutatásra kerül több európai országnak a tárgyra vonatkozó szabályozása, amibôl kiderül, hogy ezek eltérô álláspontra helyezkedtek e kérdéskörben.

B. A kettôs állampolgárság szabályozása
az összehasonlító jogtudományban

Németország

A késôbbi módosításaival ma is érvényben levô 1913-as, az állampolgárságra vonatkozó törvény szabályozza a kettôs állampolgárságot. Ugyanakkor az Európa Tanács 1963-as Egyezménye is része a nemzeti jognak.

Következésképpen Németország nem ismeri el a kettôs állampolgárságot csak kivételes esetekben, miként a német Alkotmánybíróság egyik határozata is rámutatott erre.

I. A kettôs állampolgárság fôbb okai

1) Örökbefogadás

a) Egy németnek egy idegen állampolgár általi örökbefogadása

A 27. szakasznak megfelelôen "egy német elveszti állampolgárságát, amikor egy idegen állampolgár örökbe fogadja, és amikor az örökbefogadás, mely a német jognak megfelelôen érvényes, ennek a személynek az örökbefogadó állampolgárságát is átruházza".

b) Egy idegen állampolgárnak egy német általi örökbefogadása

Az állampolgárságra vonatkozó törvény 6. szakasz elôírja: "A német jognak megfelelôen érvényes örökbefogadás, és amelyet egy német örökbefogadó javára ítéltek meg, a német állampolgárság megszerzését jelenti a gyermek számára, aki az örökbefogadás kérésének idôpontjában még nem töltötte be a 18. életévét. Az állampolgárság megszerzése az örökbefogadott leszármazottaira is kiterjed."

Ezek szerint egy német állampolgár által örökbe fogadott idegen kettôs állampolgárságot kaphat.

2) Egy új állampolgárság önként történô megszerzése

a) Egy idegen állampolgárságnak egy német általi megszerzése

A 17. és 25. szakaszoknak megfelelôen az a német állampolgár, aki önként szerzi meg az idegen állampolgárságot, automatikusan elveszti a német állampolgárságot. Kivételt képez az az eset, ha állandó rezidens Németországban.

Ugyanakkor a 25. szakasznak megfelelôen, kivételes esetekben, megôrizhetik német állampolgárságukat a honosításra jelölt németek.

b) A német állampolgárságnak egy idegen általi megszerzése

A német jogrend szerint a német állampolgárság megkapását az elôzô állampolgárságról való lemondástól teszik függôvé.

Az idegenekre vonatkozó törvény, mely a 85. és 86. szakaszaiban elôírja a honosítási procedúra leegyszerûsítését bizonyos kategóriába tartozó emberek esetében, megszabja, hogy ezek le kell mondjanak vagy el kell veszítsék eredeti állampolgárságukat.

A 87. szakasz ettôl eltérôen elôírja, hogy bizonyos körülmények között az eredeti állampolgárságot meg lehet ôrizni, éspedig akkor, amikor az arról való lemondás lehetetlen vagy rendkívül nehéz (például amikor a lemondás feltétele a katonai szolgálat teljesítése).

Az állampolgárságra vonatkozó törvény nem rendeli kifejezetten alá egy idegen honosítását ennek a személynek az elôzô állampolgárságáról való lemondásához, de gyakorlatban az adminisztráció, mely elbírálási joggal rendelkezik, nem fogad el olyan honosítási kérelmeket, melyek kettôs állampolgársághoz vezetnének, csak rendkívüli esetekben.

3) Házasság

Egy német állampolgár házastársa nem kapja meg automatikusan a német állampolgárságot, de különleges megszerzési eljárásban részesül. A német állampolgárok házastársának honosítására vonatkozó 9. szakasz elôírja, hogy ezek "vagy elvesztik, vagy lemondanak az elôzô állampolgárságukról", a német állampolgárság megszerzésének pillanatában.

Azok a németek, akik házasság révén automatikusan megszerzik házastársuk állampolgárságát, megôrzik német állampolgárságukat is.

II. Azon németek helyzete, akik több állampolgársággal rendelkeznek

Azon rendelkezések ellenére, amelyek a kettôs állampolgárságot hivatottak korlátozni, a gyakorlatban létezhetnek olyan esetek, ahol ez megjelenik. Ez elsôsorban azoknak a gyermekeknek az esete, akik vegyes házasságban születnek, tekintettel arra, hogy a német állampolgárságot születés révén szerzi meg valaki, "ha a szülôk egyike német állampolgárságú". Azonban egyetlen rendelkezés sem kötelez egy kettôs állampolgársággal rendelkezô német állampolgárt arra, hogy ezek egyikét válassza egy bizonyos kor elérésekor. Az állampolgárságra vonatkozó törvény egyetlen elôírása arra a lehetôségre vonatkozik, hogy egy német állampolgár, aki kettôs állampolgársággal rendelkezik, önként lemond a német állampolgárságról.

Több éve a kettôs állampolgárság kérdése vita tárgyát képezi. Egyes vélemények szerint a kettôs állampolgárság a xenofóbia csökkenésének eszköze lehetne. A lakosság többsége kedvezôen ítéli meg a kettôs állampolgárság bevezetését a Németország területén élô és a honosítást óhajtó idegenek számára. Máskülönben Roman Herzog szövetségi elnök a kettôs állampolgárság bevezetéséért emelt szót már e funkcióba történô megválasztásakor.

Belgium

Az 1984. június 28-i törvény, mely felállítja a belga állampolgár kódexét, és amelyet többször módosítottak, többek között a kettôs állampolgársági esetek csökkentését tûzte ki célul.

Ezek ellenére, és annak dacára, hogy Belgium 1991-ben ratifikálta az Európa Tanács 1963-as Egyezményét, a belga törvénykezés nem tartalmaz csak nagyon kevés olyan rendelkezést, mely hivatott megelôzni vagy kizárni a kettôs állampolgársági eseteket.

I. A kettôs állampolgárság fôbb okai

1) Örökbefogadás

a) Egy belgának idegen állampolgár általi örökbefogadása

Az Állampolgársági Kódex 22. szakaszának 1. bekezdése szerint a 18 évnél fiatalabb gyermek, akit egy idegen állampolgár örökbe fogad, elveszti belga állampolgárságát, azzal a kitétellel, hogy az illetô örökbefogadás biztosítsa az örökbefogadók vagy az örökbefogadók egyikének az állampolgárságát, vagy hogy az örökbefogadott már rendelkezzen ezzel az állampolgársággal.

Ezeket a rendelkezéseket nem lehet alkalmazni, ha az örökbe fogadó szülôk egyike belga, vagy ha az "örökbe fogadó házastárs" belga.

b) Egy idegen állampolgárnak egy belga általi örökbefogadása

Az Állampolgársági Kódex 9. szakasza kijelenti a belga állampolgárság odaítélésének feltételeit egy belga által történô örökbefogadás esetén.

Az örökbefogadás maga után vonja a belga állampolgárság megszerzését a 18 év alatt levô gyermekek esetében, attól az idôponttól számítva, hogy az örökbefogadás hatályba lép, attól függetlenül, hogy ezek rendelkeznek vagy sem egy másik állampolgársággal. Tehát egy idegen állampolgár, akit egy belga fogad örökbe, kettôs állampolgárságot kaphat.

Kivételt képez a külföldön született gyerekek esete, amennyiben olyan belgák fogadták ôket örökbe, akik maguk is külföldön születtek, és akik nem kérték az örökbefogadástól számított öt éven belül a belga állampolgárságot örökbe fogadott gyermekeik számára. Ezek a gyermekek nem válhatnak belga állampolgárokká csak abban az esetben, ha más állampolgársággal is rendelkeznek. Egy ilyen személy megôrzi a belga állampolgárságát, ha a 18. életévének betöltéséig vagy egy, az e kor elôtti esetleges nagykorúsításig nem lett megállapítva, hogy rendelkezik egy idegen állampolgársággal.

2) Egy új állampolgárság önként történô megszerzése

a) Egy idegen állampolgárságnak egy belga általi megszerzése

Az Állampolgársági Kódex 9. szakasza 1. bekezdése szerint "azon személynek, aki a 18. életévének betöltése után önként megkap egy idegen állampolgárságot", visszavonják belga állampolgárságát.

Másfelôl, abban az esetben, ha egy belga vissza akarja kapni az eredeti állampolgárságát, a hatóságok szabadon véleményezhetik azokat a körülményeket, ahogy az illetô belga állampolgársága megszûnt, de nem létezik egyetlen határozott elôírás sem, mely ennek megszerzését az idegen állampolgárságról való lemondástól tenné függôvé.

b) A belga állampolgárságnak egy idegen általi megszerzése

A belga állampolgárságnak egy idegen általi megszerzése, annak módjától függetlenül, nincs az elôzô állampolgárság megszûnésének feltételéhez kötve.

3) Házasság

Az Állampolgársági Kódex 16. szakasza 1. bekezdése szerint, "a házasság törvény szerint nincs hatással az állampolgárságra".

Ennek ellenére az idegen, aki házasságot köt egy belga állampolgárral vagy egy olyan személlyel, aki a házasság alatt kapja meg a belga állampolgárságot, megszerezheti, bizonyos feltételek között, a belga állampolgárságot leegyszerûsített eljárással és anélkül, hogy eredeti állampolgárságáról le kellene mondania.

A Kódex egyetlen elôírása sem utal olyan belgákra, akik házasság révén automatikusan (vagyis nem saját akaratuk kifejezésre juttatása révén) megszereznek egy idegen állampolgárságot.

II. Több állampolgársággal rendelkezô belgák helyzete

Az állampolgárság-halmozás korlátozásai a következôkre vonatkoznak:

- a külföldön született 18 évnél fiatalabb gyermekek, akiknek belga szülei is külföldön születtek, és akik számára a gyermekek 5. életévéig nem kértek belga állampolgárságot;

- a 18 évnél fiatalabb gyermekek, akiknek szülei önként kapnak meg egy idegen állampolgárságot vagy lemondanak a belga állampolgárságról;

- a külföldön született belgák, akiknek fô lakóhelyük külföldön található, ahol állandóan tartózkodtak 18. életévüktôl egészen a 28. életév betöltéséig, és akik nem nyilatkozták ki a 28. életév betöltése elôtt azon óhajukat, hogy megôrizzék belga állampolgárságukat.

Ezeken a helyzeteken kívül az Állampolgársági Kódex nem kötelezi azt a személyt, aki több állampolgársággal rendelkezik, hogy lemondjon ezek egyikérôl.

Máskülönben, az 1963-as Egyezménynek megfelelôen, egy belga állampolgár önként lemondhat belga állampolgárságáról, abban az esetben, ha több állampolgársággal rendelkezik.

Spanyolország

Spanyolország alkotmánya kifejezetten elismeri a kettôs állampolgárságot. Ennek megfelelôen, a 22-3. szakasz rámutat: az Állam kettôs állampolgársági egyezményeket köthet ibér-amerikai államokkal vagy olyanokkal, amelyek speciális kapcsolatokat tartottak vagy tartanak fenn Spanyolországgal. A spanyolok állampolgárságot szerezhetnek ezekben az országokban, anélkül hogy elvesztenék eredeti állampolgárságukat, még akkor is, ha ezek az országok nem ismerik el kölcsönösen ezt a jogot állampolgáraik számára.

A kettôs állampolgár alkotmányos elismerése a magyarázata annak, hogy Spanyolország miért ratifikálta az Európa Tanács 1963-as Egyezményének csak a katonai kötelezettségre vonatkozó elsô felét és miért nem a kettôs állampolgársági esetek számának csökkentésérôl szóló részt.

Ezek ellenére, a kettôs állampolgárság elismerése korlátozott. Ez nem vonatkozik csak azokra az országokra, melyek kétoldalú szerzôdésekben konkretizált speciális kapcsolatokat tartanak fenn Spanyolországgal. Más esetekben a kettôs állampolgárságot csak speciális esetekben engedélyezi.

Az 1982. július 13-i törvény szabályozza az állampolgárságot, amit az 1990. december 17-i törvény módosított és a polgári törvénykönyv foglalt magába. Erre a szabályozásra a Spanyolországban létezô kivándorlási hagyomány és az az aggodalom nyomta rá a bélyegét, hogy elkerüljék azt, hogy a kivándorlók gyermekei elveszítsék az eredeti állampolgárságot.

I. A kettôs állampolgárság fôbb okai

1) Örökbefogadás

a) Egy spanyolnak idegen állampolgár általi örökbefogadása

A spanyol törvényeknek megfelelôen egy spanyolnak egy idegen állampolgár általi örökbefogadása nem befolyásolja az állampolgárságot.

b) Egy idegen állampolgárnak egy spanyol általi örökbefogadása

A polgári törvénykönyv 9. szakaszának megfelelôen "az a 18 évnél fiatalabb idegen állampolgár, akit egy spanyol örökbe fogad, az örökbefogadás pillanatától kezdve megkapja a spanyol állampolgárságot".

Tehát egy idegen állampolgár, akit egy spanyol örökbe fogad, kettôs állampolgárságot szerezhet.

2) Egy új állampolgárság önként történô megszerzése

a) Egy idegen állampolgárságnak egy spanyol általi elnyerése

Általános eset

A polgári törvénykönyv 24. szakasza elôírja, hogy egy nagykorú vagy nagykorúsított, aki önként megszerez egy másik állampolgárságot, és aki rendszerint külföldön él, elveszti eredeti állampolgárságát 3 éven belül.

Ezek a rendelkezések az 1990. december 17-i törvény módosításaiból származnak. Korábban az ebben a helyzetben levô spanyolok megôrizhették eredeti állampolgárságukat, ha a konzulátusi vagy az anyakönyvi nyilvántartásokban szerepeltek.

Spanyolországgal speciális kapcsolatokat fenntartó országok

A spanyolok, akik Spanyolországhoz kétoldalú szerzôdésekkel kötôdô országok egyikének állampolgárságát kapják meg, megôrizhetik spanyol állampolgárságukat.

A latin-amerikai országokon kívül Andora, a Fülöp-szigetek, Egyenlítôi Guinea és Portugália kötött a kettôs állampolgárság elfogadását elôirányzó egyezményt Spanyolországgal.

b) A spanyol állampolgárságnak egy idegen általi megszerzése

Általános eset

A polgári törvénykönyv 23. szakasza szerint a spanyol állampolgárság megszerzésének egyik feltétele az elôzô állampolgárságról való lemondás.

Spanyolországgal speciális kapcsolatokat fenntartó országok

Miként a spanyolok sem kell lemondjanak az állampolgárságukról ahhoz, hogy megkapják ezeknek az országoknak az állampolgárságát, ezen országokból származó menedékjogot kapott állampolgárok is megszerezhetik a spanyol állampolgárságot az eredeti állampolgárságról való lemondás nélkül.

3) Házasság

A spanyol állampolgárok házastársai nem kapják meg automatikusan a spanyol állampolgárságot. Ennek ellenére ezek elég könnyen megszerezhetik az állampolgárságot a házasságkötés után egy évre, anélkül hogy le kellene mondaniuk az eredeti állampolgárságukról.

II. Több állampolgársággal rendelkezô spanyolok helyzete

A polgári törvénykönyv 24. szakaszának megfelelôen a nagykorú vagy nagykorúsított spanyolok, akik gyermekkoruktól fogva egy második állampolgársággal is rendelkeznek, automatikusan elvesztik spanyol állampolgárságukat, ha kizárólag a másik állampolgárságukat használják. Ez a rendelkezés nem használatos azon országok menedékjogban részesített lakosaira, akik "kettôs állampolgársági egyezményeket" kötöttek Spanyolországgal.

Ezt a rendelkezést az 1990. december 17-i módosító törvény vezette be. Korábban a spanyolok, akik születésüktôl fogva egy második állampolgársággal rendelkeztek, nem vesztették el spanyol állampolgárságukat csak abban az esetben, ha kifejezetten lemondtak róla.

Máskülönben most is alkalmazható az a szabály, mely szerint a spanyolok, akik egy másik állampolgársággal rendelkeznek és lakhelyük külföldön található, lemondhatnak a spanyol állampolgárságról.

Olaszország

Általános szabályként az állampolgárságra vonatkozó 1992-es törvény figyelmen kívül hagyja a többes állampolgárság kérdését. Az olasz állampolgárság megôrzésének elvére alapozva, ez megsokszorozta az állampolgárság-halmozási eseteket. Így eltörölték azt a kötelezettséget, hogy a több állampolgársággal rendelkezô gyerekek ezek közül válasszanak a nagykorúság elérésekor. Ugyanakkor a törvény eltörölte azt az elôírást, melynek megfelelôen az olasz állampolgár, aki jószántából megszerez egy másik állampolgárságot, automatikusan elveszti az olasz állampolgárságot, ha lakhelye nem Olaszországban található.

Olaszország ratifikálta az Európa Tanács 1963-as Egyezményét és az 1993-as Jegyzôkönyvet.

I. A kettôs állampolgárság fôbb okai

1) Örökbefogadás

a) Egy olasznak idegen állampolgár általi örökbefogadása

Az olasz jogban ez nincs hatással az örökbefogadott állampolgárságára.

b) Egy idegen állampolgárnak egy olasz általi örökbefogadása

Az állampolgárságra vonatkozó törvény 3. szakaszának megfelelôen "az örökbefogadott idegen kiskorú megkapja az olasz állampolgárságot".

Egy olasz állampolgár által örökbe fogadott gyermek tehát megkaphatja a kettôs állampolgárságot.

2) Egy új állampolgárság önként történô megszerzése

a) Egy idegen állampolgárságnak egy olasz személy általi megszerzése

Az 1992-es törvény kihirdetése óta egy idegen állampolgárság megszerzése nem vonja maga után az olasz állampolgárság automatikus megszûnését.

A 11. szakasz elôírja: "Az olasz állampolgár, aki rendelkezik, megszerzi, vagy még egyszer megszerez egy idegen állampolgárságot, megôrzi az olasz állampolgárságot, de lemondhat róla, ha külföldön lakik és ott van az állandó lakóhelye."

Korábban egy idegen állampolgárság önkéntes megszerzése az olasz állampolgárság megszûnését jelentette abban az esetben, ha az érdekelt külföldön lakott.

b) A olasz állampolgárságnak egy idegen személy általi megszerzése

Az olasz jogban ez nincs hatással az eredeti állampolgárságra.

3) Házasság

Az állampolgárságra vonatkozó törvény 5. szakaszának megfelelôen egy olasz menedékjogban részesített megkapja az olasz állampolgárságot hat hónapos olaszországi lakhely (tartózkodás) vagy háromévi házasság után. Az olasz állampolgárság megszerzése nem határozza meg az eredeti állampolgárság megszûnését.

Az 1992-es reform elôtt egy olasz nô, aki házasság révén egy idegen állampolgárságot szerzett, elvesztette eredeti állampolgárságát.

II. Több állampolgársággal rendelkezô olaszok helyzete

Egy olasz, aki egy másik állampolgársággal is rendelkezik, sohasem köteles, hogy az általa megkapott állampolgárságok között válasszon.

Az állampolgárságra vonatkozó törvény csak azt írja elô, hogy az az olasz, aki egy másik állampolgársággal is rendelkezik és állandó lakóhelye külföldön található, lemondhat az olasz állampolgárságról. Ilyenformán, a törvény 11. szakaszának megfelelôen elôírja: "Az az olasz állampolgár, aki rendelkezik, megszerzi vagy még egyszer megszerez egy idegen állampolgárságot, megôrzi az olasz állampolgárságot, de lemondhat róla, ha külföldön lakik és ott van az állandó lakóhelye."

Hollandia

Az állampolgárságra vonatkozó 1984. december 19-i törvény, melyet az 1985. december 12-i törvény módosított, olyan elôírásokat tartalmaz, melyek az állampolgárság-halmozást hivatottak megelôzni.

Hollandia ratifikálta az Európa Tanács 1963-as Egyezményét.

I. A kettôs állampolgárság fôbb okai

1) Örökbefogadás

a) Egy hollandnak idegen állampolgár általi örökbefogadása

Egy idegen által örökbe fogadott kiskorú automatikusan elveszti holland állampolgárságát, amennyiben az örökbefogadás révén megkapja az örökbefogadó állampolgárságát, vagy már rendelkezik vele.

b) Egy idegen állampolgárnak egy holland általi örökbefogadása

Az állampolgárságra vonatkozó törvény 5. szakaszának megfelelôen "hollandnak számít az a gyermek, akit Hollandiában, Holland Antillákon vagy Aruba területén bírósági határozattal örökbe fogadnak a határozat életbelépésétôl kezdve, ha az örökbe fogadó apa vagy az örökbe fogadó anya holland, és amennyiben a gyermek kiskorú volt az elsô fokú határozat meghozatalakor".

Egy idegen gyermek tehát, akit egy holland állampolgár örökbe fogad, megkapja a kettôs állampolgárságot.

2) Egy új állampolgárság önként történô megszerzése

a) Egy idegen állampolgárságnak egy holland általi megszerzése

Egy másik állampolgárság önként történô megszerzése folytán a holland elveszti holland állampolgárságát.

b) A holland állampolgárságnak egy idegen személy általi megszerzése

Bármely személy, aki meg akarja szerezni az állampolgárságot, elvben le kell mondjon az eredeti állampolgárságáról.

Az állampolgárságra vonatkozó törvény 9. szakasza leszögezi: "Egy idegen kérését [...] elutasítják ennek ellenére [...], ha a kérvényezô, aki más állampolgársággal rendelkezik, nem tett meg minden lehetséges lépést, hogy elveszítse ezt az állampolgárságot, vagy akkor is, ha nem hajlandó mindent megtenni, hogy elveszítse ezt az állampolgárságot, miután megkapta a kért állampolgárságot, kivéve azt az esetet, ha ezt nem lehet jól megalapozott okok miatt kérni."

A honosodási kérelmek elôsegítése érdekében a 9. szakaszt a gyakorlatban nagyon rugalmasan alkalmazzák, helyt adva az állampolgárság-halmozásnak. Ennek ellenére, a potenciális jelöltek kétségtelen tartózkodó magatartást tanúsítanak honosításuk kérelmezése tekintetében.

Cserében a holland állampolgárság opció következtében történô megadása (jelenleg azok számára nyitott, akik nem töltötték még be a 15. életévüket, Hollandiában születtek és születésüktôl fogva ez az állandó lakóhelyük) nem jelenti az elôzô állampolgárság megszûnését.

3) Házasság

A holland jog szerint a házasság nincs hatással az állampolgárságra. Ugyanakkor lehetséges, hogy egy holland automatikusan megkapjon egy idegen állampolgárságot annak folytán, hogy házasságot kötött egy idegen állampolgárral. Ebben az esetben nincs akadálya annak, hogy az illetô megôrizze a holland állampolgárságot.

II. Több állampolgársággal rendelkezô hollandok helyzete

Azok a hollandok, akiknek nagykorúságuk után megszakítás nélkül 10 évig állandó lakhelyük abban az országban volt, ahol születtek, és amelyiknek az állampolgárságával rendelkeznek, automatikusan elveszítik holland állampolgárságukat, ha külföldi lakóhelyüket nem indokolják szakmai érdekek.

Ennek az egyéni esetnek a kivételével, azok a hollandok, akik több állampolgársággal rendelkeznek, nem kötelesek életük egyik szakaszában sem választani az egyik vagy másik állampolgárság között.

Ugyanakkor bármelyik holland, aki egy másik állampolgársággal is rendelkezik, lemondhat a holland állampolgárságáról.

Portugália

Az 1981. október 3-i, 37/81-es, az állampolgárságra vonatkozó törvény, melyet az 1994. augusztus 19-i, 25/94-es törvény módosított, nem törekedik arra, hogy elkerülje az állampolgárság-halmozást. Máskülönben Portugália nem ratifikálta az 1963-as Egyezményt, és az Egyezményben a második jegyzôkönyvön keresztül bevitt javítások ellenére, kevéssé valószínû, hogy ezt megtegye.

I. A kettôs állampolgárság fôbb okai

Az örökbefogadás és a házasság, hasonlóképpen a portugál állampolgárság önként történô megszerzése, a kormányhatóságok ellenállásának tárgyát képezheti.

1) Örökbefogadás

a) Egy portugálnak idegen állampolgár általi örökbefogadása

A törvény nem tartalmaz egyetlen elôírást sem, mely elrendeli a portugál állampolgárság megszûnését egy ilyen gyermek esetében.

b) Egy idegen állampolgárnak egy portugál általi örökbefogadása

Csak a teljes jogú örökbefogadás biztosítja az örökbefogadott számára a portugál állampolgárság megszerzését.

2) Egy új állampolgárság önként történô megszerzése

a) Egy idegen állampolgárságnak egy portugál általi megszerzése

1981-tôl kezdve egy idegen állampolgárságnak egy portugál általi megszerzése nem jelenti a portugál állampolgárság megszûnését.

b) A portugál állampolgárságnak egy idegen általi megszerzése

A portugál állampolgárság megszerzése nincs alárendelve az elôzô állampolgárságról való lemondásnak.

3) Házasság

Az idegen, aki három éve kötött házasságot egy menedékjogban részesített portugállal, megkaphatja a portugál állampolgárságot a házasság alatt tett nyilatkozat alapján, anélkül hogy le kellene mondania eredeti állampolgárságáról.

II. Több állampolgársággal rendelkezô portugálok helyzete

Egyetlen elôírás sem kötelezi azokat a portugálokat, akik több állampolgársággal rendelkeznek, hogy lemondjanak ezek közül valamelyikrôl.

Ugyanakkor az állampolgárságra vonatkozó törvény elôírja, hogy azok a portugálok, akik más állampolgársággal rendelkeznek, lemondhatnak a portugál állampolgárságról.

Svájc

Svájc nem csatlakozott egyetlen, az állampolgárságra vonatkozó nemzetközi egyezményhez sem.

Az állampolgárságra vonatkozó 1952. szeptember 29-i törvény, amelyet az 1990. március 23-i törvény módosított, 1992. január 1-jén lépett életbe, és kevés rendelkezést tartalmaz a kettôs állampolgársági esetek megelôzésére vagy kiküszöbölésére vonatkozóan.

I. A kettôs állampolgárság fôbb okai

1) Örökbefogadás

a) Egy svájci állampolgárnak idegen állampolgár általi örökbefogadása

Az Állampolgársági törvény 8. szakaszának megfelelôen, a kiskorú svájci, akit egy külföldi állampolgár örökbe fogad, elveszti a svájci állampolgárságot, ha megkapja az örökbefogadó állampolgárságát.

b) Egy idegen állampolgárnak egy svájci állampolgár általi örökbefogadása

Az Állampolgársági törvény 7. szakaszának megfelelôen a kiskorú, akit egy svájci állampolgár örökbe fogad, megkapja a svájci állampolgárságot, anélkül hogy elvesztené az eredeti állampolgárságát.

Egy idegen állampolgárságú gyermek, akit egy svájci állampolgár örökbe fogad, kettôs állampolgárságot kaphat.

2) Egy új állampolgárság önként történô megszerzése

a) Egy idegen állampolgárságnak egy svájci állampolgár általi megszerzése

A svájci jog szerint ez nincs kihatással.

b) A svájci állampolgárságnak egy idegen általi megszerzése

A hagyományos szabályt, mely szerint az állampolgárságra jelölt személy le kellett mondjon a svájci állampolgárságáról, az 1990. március 23-i törvény hatályon kívül helyezte. Ennek a rendelkezésnek a visszavonása a parlamenti viták eredménye. Eredetileg nem szerepelt a föderális parlamentnek bemutatott tervezetben.

3) Házasság

Egy idegen állampolgár, aki egy menedékjogban részesített svájci állampolgárral kötött házasságot, csak leegyszerûsített honosítási eljárásban részesül. Az 1990. március 23-i törvénykezési reform elôtt egy idegen állampolgár, aki egy svájci állampolgárral kötött házasságot, automatikusan megkapta a svájci állampolgárságot. Az 1990-es törvény elfogadása után egy idegen állampolgár házasságkötése egy svájci állampolgárral nincs kihatással és nem jár teljes joggal állampolgársági vonatkozásban.

Az 1990. március 23-i törvény eltörölte azt a rendelkezést, miszerint egy svájci eredetû nô, amennyiben idegen állampolgárral házasodik össze, elveszti a svájci állampolgárságát, ha megszerzi férje állampolgárságát. Ezt a szabályt enyhítette az a lehetôség, hogy az érdekelt személy megôrizze állampolgárságát, vagy a házasság kihirdetésekor, vagy a házasságkötéskor adott írott nyilatkozat révén.

II. Több állampolgársággal rendelkezô svájci állampolgár
helyzete

Az Állampolgársági törvény 10. szakaszának megfelelôen, a külföldön született gyermek, akinek egyik szülôje idegen és a másik svájci állampolgár, 22 éves korában elveszti svájci állampolgárságát, ha más állampolgársága van, és ha születését nem jelentették be egy svájci hatóságnál se, vagy ha a szóban forgó személy nem fejezte ki azon óhaját, hogy megôrizze svájci állampolgárságát.

Ezen a sajátos eseten kívül a svájci jog egyetlen rendelkezése sem kötelezi a több állampolgársággal rendelkezô, menedékjogban részesített svájci állampolgárokat, hogy bizonyos korban ezek közül válasszanak.

Másfelôl az Állampolgársági törvény megengedi minden menedékjogban részesített svájci állampolgárnak, hogy lemondjon a svájci állampolgárságról, ha külföldön él és van egy másik állampolgársága is.

Anglia

Az 1981-es angol állampolgársági törvény különbözô korlátozásokat vezetett be az angol állampolgárság megszerzésére és továbbadására vonatkozóan, de nem próbálta korlátozni a kettôs állampolgárságot.

Anglia nem ratifikálta csak az 1963-as Egyezmény második, a katonai kötelezettségekre vonatkozó fejezetét.

I. A kettôs állampolgárság fôbb okai

1) Örökbefogadás

a) Egy angolnak idegen állampolgár általi örökbefogadása

Egyetlen törvényes rendelkezés sem rendeli el az angol állampolgárság megszûnését ilyen esetben.

b) Egy idegen állampolgárnak egy angol általi örökbefogadása

Az örökbefogadás átruházza az angol állampolgárságot, amennyiben az örökbefogadók legalább egyike angol állampolgár.

2) Egy új állampolgárság önként történô megszerzése

a) Egy idegen állampolgárságnak egy angol általi megszerzése

Nem teszik függôvé az angol állampolgárságról való lemondástól. A törvény éppenséggel elôírja az angol állampolgárság visszaszerzését olyan személyek esetében, akik le kellett errôl mondjanak egy idegen állampolgárság megszerzése vagy megôrzése érdekében.

b) Az angol állampolgárságnak egy idegen általi megszerzése

Nem teszik függôvé az idegen állampolgárságról való lemondástól.

3) Házasság

1983 után a házasság már nem ruházza át az angol állampolgárságot. Az angol állampolgár házastársa kénytelen kérelmezni a honosítást ahhoz, hogy megkapja az angol állampolgárságot. A megadási eljárást leegyszerûsítették.

II. Több állampolgársággal rendelkezô angolok helyzete

Semmi sem kötelez egy angolt, hogy ha több állampolgársággal rendelkezik, lemondjon ezek egyikérôl, de megteheti.

Franciaország

Az 1945-ben elfogadott francia Állampolgársági Kódexet az 1973. január 9-i törvény módosította.

I. A kettôs állampolgárság fôbb okai

1) Örökbefogadás

a) Egy idegen állampolgárnak egy francia állampolgár általi örökbefogadása

A francia törvények szerint francia állampolgár az a kiskorú, akit teljes joggal örökbe fogadnak, amennyiben a szülôk legalább egyike francia.

Az egyszerû örökbefogadásnak nincs jogi hatása az örökbefogadott állampolgárságára.

b) Egy francia állampolgárnak egy idegen állampolgár általi örökbefogadása

Kérésre elveszti francia állampolgárságát az a kiskorú, akit egy idegen állampolgár örökbe fogadott, ha más állampolgárságot kap.

2) Házasság

A házasság törvény szerint nincs hatással az állampolgárságra. Az az idegen állampolgár, aki egy francia állampolgárral köt házasságot, a házasság megkötése után hat hónappal kérheti a francia állampolgárság megkapását, ha ilyen jellegû nyilatkozatot tesz, azzal a feltétellel, hogy ez alatt az idô alatt megszakítás nélkül együtt élt a házastársával, és hogy ez megôrizze francia állampolgárságát.

Egy francia állampolgár, aki egy idegen állampolgárral kötött házasságot, lemondhat állampolgárságáról egy, a bíróság által elismert lemondó nyilatkozatban, azzal a feltétellel, hogy a házastársának az állampolgárságát már megszerezte és külföldön legyen állandó lakhelye.

Nem mondhat le állampolgárságáról az a 35. életévét be nem töltött férfi, aki francia állampolgár és nem teljesítette a Nemzeti szolgálati kódex által elôírt katonai kötelezettségeit.

3) Egy új állampolgárság önként történô megszerzése

Minden idegen állampolgár megkaphatja a francia állampolgárságot a közhatalom által rendelet formájában hozott határozat alapján; ennek egyedüli feltétele, hogy az idegen állampolgár a kérés benyújtása elôtt már legalább öt éve Franciaországban éljen. Az ötéves periódus lerövidíthetô két évre, de csak a törvényben elôírt esetekben.

A nagykorú francia állampolgároknak, akik külföldön élnek és kérésükre egy másik állampolgárságot szereztek, nem szûnik meg francia állampolgárságuk, ha kifejezetten ebben az értelemben nyilatkozatot tesznek.

Az Állampolgársági Kódex szerint azok a személyek, akik megkapták a francia állampolgárságot, mindazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek, mint a többi francia állampolgár az állampolgárság megszerzésétôl fogva.

Következtetések

A bemutatott adatokból a következô általános következtetések vonhatók le:

Spanyolországban, Olaszországban, Portugáliában, Angliában és Franciaországban egy állampolgárnak egy idegen állampolgár általi örökbefogadása a kettôs állampolgárság potenciális forrása.

Valóban, e négy ország mindegyikében egy állampolgárnak egy idegen általi örökbefogadása nincs hatással az állampolgárságra vonatkozó belsô jogra. Vagyis ha az örökbefogadó országának törvénykezése elôírja, hogy az örökbefogadás az örökbefogadottnak megadja az örökbefogadó állampolgárságát, ezekben az országokban az örökbefogadás kettôs állampolgársághoz vezethet.

Franciaországban az eredeti állampolgárság ilyen esetekben csak az érintett kifejezett kérésére szûnik meg.

Ezzel ellentétben Németországban, Belgiumban és Hollandiában egy idegen személy általi örökbefogadás nem vezethet kettôs állampolgársághoz, mivel az örökbefogadott eredeti állampolgársága megszûnik, ha az örökbefogadás következtében megkapja az örökbefogadó állampolgárságát.

Minden tanulmányozott országban egy kiskorú idegen örökbefogadása kettôs állampolgársághoz vezethet.

Minden megvizsgált országban egy kiskorú idegen örökbefogadása következtében az örökbefogadott megszerzi az örökbefogadó állampolgárságát. Ilyen terû korlátozást csak a belga, portugál és francia törvények tartalmaznak. A belga törvény elôír egy kivételt arra az esetre, ha a belga örökbefogadók maguk is külföldön születtek: ebben az esetben ezeknek kifejezetten kérniük kell az örökbe fogadott gyermekük számára a belga állampolgárság megadását. Franciaországban és Portugáliában csak a teljes hatályú örökbefogadás biztosítja az illetô állampolgárságot az örökbefogadóknak.

Tehát addig, míg az örökbefogadott országának törvénykezése nem írja elô az eredeti állampolgárság megszûnését, az örökbefogadás a kettôs állampolgárság forrása lehet.

Egy állampolgárnak egy idegen állampolgárság önként történô megszerzése kettôs állampolgársághoz vezethet Olaszországban, Portugáliában, Angliában, Franciaországban, Svájcban és kisebb mértékben Spanyolországban.

Valóban, az elsô öt említett országban egy állampolgárnak egy idegen állampolgárság önként történô megszerzése nem feltételezi automatikusan az eredeti állampolgárság megszûnését.

Spanyolországban ezt a szabályt nem alkalmazzák csak azoknak az országoknak a menedékjogban részesített állampolgáraival szemben, melyekkel "kettôs állampolgársági egyezményeket" kötött, az Alkotmány 11-3 szakaszának elôírása szerint.

Ellenben Németországban, Belgiumban és Hollandiában egy idegen állampolgárság megszerzése az eredeti állampolgárság megszûnését jelenti. Németországban az eredeti állampolgárság megszûnése csak akkor merül fel, ha az illetô személy állandó lakóhelye nem ennek az országnak a területén van.

Az összes elemzett országban, Németország és Hollandia kivételével, az állampolgárság önkéntes megszerzése egy idegen által a kettôs állampolgárság forrása lehet.

Ez a következtetés abból derül ki, hogy az az idegen, aki ezeknek az országoknak az állampolgárságát meg akarja szerezni, nem kell lemondjon az eredeti állampolgárságáról, így abba a helyzetbe kerülhet, hogy kettôs állampolgársággal rendelkezik.

Spanyolország esetében ez a lehetôsége nincs meg csak az olyan országok menedékjogban részesített állampolgárainak, melyekkel ez az ország "kettôs állampolgársági egyezményeket" kötött. A többi esetben a spanyol állampolgárság megszerzése feltételezi az azelôtti állampolgárságról való lemondást.

A holland állampolgárságra vonatkozó törvény, mely általában a kettôs állampolgárság elkerülésére törekszik, ebben a vonatkozásban a német jognál kevésbé merev. Habár elvben egy idegen, aki meg akarja kapni a holland állampolgárságot, le kell mondjon az eredeti állampolgárságáról, elôír egy kivételt is, éspedig azon idegenek számára, akik 25 évnél fiatalabbak, Hollandia területén születtek és születésüktôl fogva ebben az országban volt lakóhelyük.

A házasságnak ugyanolyan hatálya van, mint az állampolgárság idegenek általi önkéntes megszerzésének.

Az utolsó húsz év alatt elfogadott reformok, amelyek azt célozták, hogy bármilyen nemi vonatkozású megkülönböztetést kizárjanak az állampolgárságra vonatkozó nemzeti törvénykezésekbôl, azoknak a rendelkezéseknek a törléséhez vezettek, melyek szerint a más állampolgárságú nô automatikusan megkapta a férj állampolgárságát.

Ennek megfelelôen, jelenleg a házasság csak leegyszerûsített eljárást biztosít a honosodás megszerzéséhez.

Ami a kettôs állampolgárságot illeti, a házasságnak ugyanazok a következményei, mint az állampolgárság idegenek általi megszerzésének.

Csak a spanyol és a holland törvénykezés írja elô az állampolgárságok egyikének a megszûnését kettôs állampolgárság esetén.

Ez a megszûnés leghamarabb nagykorúságkor jelentkezik.

Ennek megfelelôen azok a spanyolok, akik kettôs állampolgársággal rendelkeznek gyermekkoruk óta, automatikusan elvesztik a nagykorúságuk elérésekor vagy nagykorúsításukkor a spanyol állampolgárságot, ha kizárólag a másik állampolgárságukat használják (kivételt képeznek azoknak az országoknak a menedékjogban részesített állampolgárai, melyekkel "kettôs állampolgársági egyezményeket" kötöttek).

Hasonlóan a hollandok, akiknek nagykorúságuk után megszakítás nélkül 10 évig állandó lakhelyük abban az országban volt, ahol születtek, és amelyiknek az állampolgárságával ugyancsak rendelkeznek, automatikusan elveszítik holland állampolgárságukat, ha a külföldi lakóhelyet nem indokolják szakmai okok.

A francia állampolgársági kódex szerint a nagykorú francia állampolgár, aki külföldön lakik és egy másik állampolgárságot kapott, azért, hogy megôrizhesse francia állampolgárságát, ilyen értelmû nyilatkozatot kell tegyen.

A többi országban egyetlen törvényes rendelkezés sem kötelezi a kettôs állampolgársággal rendelkezôket arra, hogy bármelyikrôl lemondjanak, vagy hogy ezek egyikét válasszák.

Az Európa Tanács 1963-as Egyezményének megfelelôen, minden törvénykezés elôírja annak a lehetôségét, hogy azok az állampolgárok, akik több állampolgársággal rendelkeznek, önként lemondjanak ezek egyikérôl.

C. A kettôs állampolgárság a román törvénykezésben

A törvény, mely szabályozza a román állampolgárság megszerzését és megszûnését az 1991/21-es Állampolgársági törvény (megjelent a Hivatalos Közlöny 44/1991 III. számában).

A törvény II., a román állampolgárság megszerzésére vonatkozó fejezete a megszerzés négy módozatát szabja meg: születés (5. szakasz), örökbefogadás (6. és 7. szakaszok), visszatelepedés (8. szakasz) és kérelemre történô megszerzés (9-11. szakaszok). A törvény egyetlen esetben sem köti a román állampolgárság megszerzését más, idegen állampolgárságról való lemondáshoz.

Másfelôl, a törvény V. fejezetében, amelyik meghatározza a román állampolgárság megszûnésének eseteit (megfosztás, lemondás jóváhagyása, más esetek), nem történik egyetlen utalás sem arra, hogy a román állampolgárság megszûnésének oka más, idegen állampolgárság megszerzése miatt történt.

A törvény értékelésébôl kitûnik, hogy a kettôs/többes állampolgárság megengedett az érvényben levô román törvénykezésben.

A kettôs/többes állampolgárság törvénykezésével kapcsolatosan a továbbiakban az 1992/105-ös törvénybôl (megjelent a Hivatalos Közlöny 245/1992. X. 1. számában) a nemzetközi magánjogi viszonyok szabályozására vonatkozó két szakaszt idézzük :

"11. szakasz A természetes személyek helyzetét, jogképességét és családi kapcsolatait a nemzeti törvény határozza meg, kivéve, ha különleges rendelkezések nem írnak mást elô.

12.1 szakasz A nemzeti törvény az állam azon törvénye, melynek az illetô személy az állampolgára. Az állampolgárság meghatározása és igazolása azon állam törvényeinek megfelelôen történik, amelyiknek az állampolgárára hivatkoznak.

12.2 szakasz A román állampolgár nemzeti törvénye, aki idegen törvény szerint más állampolgárságú, a román törvény.

12.3 szakasz Annak az idegennek, aki több állampolgársággal rendelkezik, a nemzeti törvénye annak az országnak a törvénye, ahol a tartózkodási helye vagy ennek hiányában a lakóhelye van.

12.4 szakasz Ha egy személy nem rendelkezik állampolgársággal, akkor annak az országnak a törvényei alkalmazandók az esetében, ahol a tartózkodási helye vagy ennek hiányában a lakóhelye van.

Fordította Walter Klára

--------------------------

^* A tanulmány 1993 májusában készült. A negyedik, a magyarországi jogszabályi feltételeket - az 1993. évi LV. törvényt - ismertetô fejezetet kihagytuk.

¹ Spanyolország, Írország és Anglia nem ratifikálta csak az Egyezmény katonai kötelezettségekre vonatkozó részét.