egyszerű tisztújítás vagy az "erdélyi magyar parlamentarizmus" rehabilitációjának kísérlete 1. A téma fontosságáról és aktualitásáról Az erdélyi magyar politikai elit disputáinak kiemelt fontosságú tárgya a szövetségi belsô választások kérdése. A vita váltakozó intenzitással, de következesen zajlik immár hetedik esztendeje a Szövetség különbözô fórumain, illetve az utóbbi idôben már egyre inkább a nyilvánosság elôtt is, lassan, de biztosan leszivárogva a "lenti társadalom"1 felsôbb rétegeit alkotó, a politika dolgai iránt érdeklôdést mutató, de az aktív politizálástól magukat távol tartó polgárok soraiba is. A felületes szemlélô hajlandó ezt az egyre inkább mélyülô és szélesedô vitát egy szokványos hatalmi harc társadalmi kivetítéseként felfogni, amely normálisnak tekinthetô minden olyan szervezôdésben, ahol a döntéshozó pozíció politikai hatalmat, azaz a társadalom bizonyos alrendszerei feletti kontroll lehetôségét, illetve a működési szabályok és a mozgástér megszabását jelentheti. Értékelésünk szerint a szövetségi belsô választások, illetve a politizáló elit ehhez való viszonyulása ennél sokkal komplexebb probléma és rajta keresztül kitapintható két, egymástól jelentôsen eltérô jövôkép. Kivetíthetô továbbá ezen jövôképekhez hozzárendelt politikai érdekképviseleti attitűd, valamint az ennek keretet és módszert adó szervezôdési struktúra. Ilyen közelítésben a belsô választásokhoz való viszonyulás feltárja az erdélyi magyar politikumot megosztó legfontosabb törésvonalat. Külön aktualitást ad a kérdésnek, hogy úgy tűnik, az erdélyi magyarság formailag mindeddig egységes, de tartalmában erôsen megosztott politikai érdekképviseleti szervezôdése, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség döntéshozó testületeiben nem odázható el tovább valamilyen típusú elvi döntés a belsô választások lebonyolításáról. Ez a döntés pedig már középtávon jelentôs hatást gyakorolhat az RMDSZ és általa az egész közösség további sorsának alakulására. Ezért érdemes vizsgálódásunk tárgyává tenni a szövetségi belsô választások kérdését és kísérletet tenni a fenti gondolatok kifejtésére. 2. A belsô választások
elôzménye és generálója: A "belsô választások" címszóval jelölt kérdéscsomag azután került a politikai viták napirendjére, miután közel három évi útkeresés után közösségünk politikai érdekképviseletének hajója - akkor úgy tűnt - megtalálta a maga szerves haladási pályáját a belsô önrendelkezés tengerének természetes áramlatai mentén. A belsô önrendelkezés általános rendezési elve és az ezen alapuló közösségi önkormányzat kiépítésének szándéka a történelem számára rögzítô Kolozsvári Nyilatkozatban2 elôrevetítôdik, az alig három hónap múlva lezajló III. (Brassói) RMDSZ-kongresszus alapszabály-módosító határozataiban pedig konkrét formát is ölt - az önkormányzati modell egyik alapelveként - a belsô választások, illetve az ezzel kapcsolatos, egyelôre általános tagnyilvántartásnak nevezett nemzeti kataszter gondolata: "A szövetségi tisztújításra általános, titkos, lehetôleg közvetlen választással kerül sor, amelyen az általános tagnyilvántartásban szereplô tagok vesznek részt."3 Az alapelvek megfogalmazásának rendhagyó módja4 - az alapelvek közé operatív intézkedések is kerültek - az utókor számára is nyilvánvalóvá teszi, hogy a kongresszuson az önkormányzati modell és az ebbôl eredô szövetségi tisztújítás módjáról és idôpontjáról markánsan eltérô vélemények feszültek egymásnak... Jelzi továbbá azt is, hogy az akkor még kongresszusi többséget alkotó küldöttek érezték a bizalmatlanságot az önkormányzati modellel szemben, valamint a szándékot a konkrét végrehajtás során ennek lényegi módosítására, mert az Alapszabály konkrét kodifikálása jogának az SZKT-ra való átruházásakor a folyamat visszafordíthatósága elleni biztosítékok5 és az alapelvek közé nem illô pontos végrehajtási határidôk is bekerültek az ominózus határozatba. A következô évek történései igazolták ezen félelmeket. Az elkövetkezendô években a Szövetség élére választott felelôs tisztségviselôk - a biztosítékok és pontos határidôk ellenére - mindeddig sikeresen odázták el a végrehajtást, azaz "az egységes tagnyilvántartás" alapján a választói névjegyzék összeállítását és a szövetségi belsô választások megszervezését. 3. A belsô választások elmaradásának okai A belsô választások
elodázásának lehetséges szempontjai az alábbiak között
keresendôk:
4. A probléma gyökere: önkormányzati vagy pártstruktúra? Az elôzô fejezetben felsoroltak tulajdonképpen tüneti okai a belsô választások elmaradásának. Megítélésem szerint majdnem mindegyik ilyen tényezô visszavezethetô az erdélyi magyar politikai elitet leginkább megosztó, alapvetô törésvonalra, illetve az ebbôl következô különbözô jövôképek és a hozzájuk rendelt politikai stratégiák konfliktusára. Ennek a lényege, hogy az erdélyi magyarság
Az önkormányzati felépítésű szervezôdés fontosabb elônyei:
5. Az RMDSZ etnikai párt vagy autonóm
közösségi A bevezetôben jeleztük, hogy a kérdés egyértelmű megválaszolása elvi és gyakorlati okokból egyaránt nehéz, ha egyáltalán lehetséges. Jelen szövegben nincs sem mód, sem tér ennek részletes kifejtésére, itt csupán a belsô választások szemszögébôl kívánjuk ezt érinteni. Az RMDSZ Alapszabályzatának dinamikáját, illetve a kongresszusok közötti legmagasabb döntéshozó testület, a Szövetségi Képviselôk Tanácsa, valamint a Szövetségi Elnök intézménye politikai súlyát vizsgálva egyértelműen megállapítható, hogy a III. (Brassói) Kongresszus döntései nyomán létrehozott önkormányzati jellegű intézmények (SZKT, SZET, Ügyvezetô Elnökség) politikai súlya lassan, de biztosan csökkent az inkább pártjellegű intézmények (Szövetségi Elnök, Operatív Tanács) javára. Ennek nyoma lelhetô számos Alapszabály-módosításban, de leginkább tetten érhetô a napi politikai gyakorlatban.13 Ezt az amúgy is létezô tendenciát gyorsította fel a kormányzati szerepvállalás. Tény, hogy a parlamenti képviselet, illetve a román politika szereplôivel való kvázi-állandó kapcsolat mind helyi, mind országos szinten bizonyos pártszerű működést kényszerít a Szövetségre, ami elviekben nehezen illeszthetô az önkormányzati modellhez, a napi politikai gyakorlatban azonban - az erre kidolgozott belsô egyeztetési mechanizmusok segítségével - feloldható az elvi ellentmondás. Tehát ez nem lehet akadály - legalábbis befelé, saját közösségünk felé biztos, hogy nem - az önkormányzatiság értékeinek megôrzésében. Nem segíti az önkormányzatszerű működést az idevágó legitim keret - a közösségi önkormányzáshoz szükséges jogosítványok megfelelô szintre történô kihelyezését rögzítô kerethatározat - hiánya.14 A kormányzati szerep - elsôsorban a koalíciókötés körüli döntéshozatal transzparenciahiánya és az általa indukált bizalmi válság, de a kormányzásból eredô gyors döntéshozatal szükségessége és a szinte állandó koalíciós egyeztetési feladatok miatt is - hangsúlyosabbá tette a pártosodás folyamatát. Jelenleg tehát az RMDSZ egy, az egypártstruktúra formai és funkcionális jegyeit egyaránt magán viselô, de retorikai szinten még úgy-ahogy az önkormányzati modellt követô szerkezet, amelynek születése óta eredendô hibridmegoldásaiból származó funkcionális zavarai az egypártszerű működés következtében krónikussá váltak. 6. A belsô választásokhoz
való viszonyulás, A fentebb leírt tünetegyüttes megnyilvánulásai nyomon követhetôk a belsô választások sorsának alakulásában, illetve a Szövetségen belüli politikai szereplôk hozzáállásában:
7. A belsô választások lehetséges forgatókönyvei A jelenlegi RMDSZ meghatározó áramlata befolyásos tisztségviselôinek megnyilatkozásaiból egyértelműen kiolvasható a szándék és nagy valószínűséggel megjósolható a döntés18: az elektoros belsô választási szabályzás a jelenlegi RMDSZ-tisztújítási gyakorlat belsô választássá "nemesedését" tartalmazza. Ez a megoldás, figyelembe véve, hogy a 2000. esztendô helyhatósági és elméletileg országgyűlési választási év, az SZKT-döntés szerint pedig a belsô választásra mindenképpen az önkormányzati választás elôtt kell sort keríteni, a sok lehetséges alternatíva közül az alábbi kettô valószínűsíthetô: Pozitív hozadékot jelenthet a különbözô tagnyilvántartások egységesítésére és az adatbázisok kiegészítésére irányuló igyekezet. Ez kiindulási pontként szolgálhat a valamikori regisztrációhoz. Amennyiben a platformlisták is megmérettetnek, a platformok megerôsödése és aktivizálása, tehát a Szövetség plurális jellegének felerôsödése várható, ami stabilitásnövelô tényezôként hat. Az elektoros választás, mivel szinte semmiben nem különbözik az eddig meghonosodott tisztújítási gyakorlattól, könnyen lebonyolítható és költségvonzata is alacsony. De azon túl, hogy valahogy összeáll az eddigitôl alig különbözô döntéshozó grémium, semmilyen más pozitív hozadéka nincs. Értelmezésünkben egy ilyen típusú szavazás a belsô választások nagyszabású - az autonómia-program sikere szempontjából is fontos - tervének újabb, csak valamivel jobban csomagolt és kommunikált elodázását jelenti. 8. Konklúziók helyett - ismét a közvetlen belsô választások fontosságáról Utaltunk már rá, hogy a belsô választások és az azt megelôzô, választói névjegyzékként is használható közösségi kataszter fontossága túlmutat egy egyszerű szövetségi tisztújításon. A leegyszerűsítés kockázatát vállalva, kijelenthetjük, hogy jelenleg a belsô választásokhoz való viszonyulás a kevés sikert hozó kormányzati szerepvállalás során "meggyűrôdött" arculatú Szövetség megújításához, a magyar közképviselet REFORMJÁHOZ való viszonyulás lakmuszpapírja. Konklúzió helyett foglaljuk össze ismét a közvetlen belsô választások legfontosabb pozitív hozadékait:
Temesvár, 1999 novemberében ------------- 1 A fenti és lenti társadalom fogalmát a Bíró A. Zoltán (KAM, Csíkszereda) által meghatározott értelemben használjuk. 2Az RMDSZ nyilatkozata a nemzeti kérdésrôl - Kolozsvár, 1992. október 25. Megjelent a korabeli erdélyi magyar napilapokban, továbbá az RMDSZ III. (Brassói) Kongresszusának szerkesztett anyagait tartalmazó, az Ügyvezetô Elnökség által gondozott kiadványban. 3Határozat szervezetünk önkormányzati modelljének alapelveirôl. RMDSZ Közlöny, 1993 1. sz. 2. 4 Uo.: "... a majdan összeálló Ügyvezetô Elnökség két hónapon belül kidolgozza és az SZKT elé terjeszti a tagnyilvántartás egységesítésének módszerét" vagy "a szövetségi tisztújítást e Határozat megszavazásának idôpontjától számított két éven belül kell megszervezni" stb. 5 Uo.: "A Kongresszus az Alapszabályzat, illetve a Program módosításának, illetve kiegészítésének hatáskörét átruházza a Szövetségi Képviselôk Tanácsára. Kivételt képeznek a jelen Határozatba foglalt rendelkezések, amelyeket az SZKT nem módosíthat." 6 Külön elemzést érdemelne, hogy a Kolozsvári Nyilatkozatot szinte egyhangúlag megszavazó, a Brassói Kongresszuson is többséget képviselô küldöttek hogyan bízhatták meg a végrehajtás felelôs feladatával éppen az ezt ellenzôket ("kecskére a káposztát"). Elsô közelítésben a magyarázat a sok évtizedes kisebbségi tudatból fakadó, már-már dogmatizmusba hajló egységigényben keresendô. Ugyanakkor a döntésben szerepet játszhatott a minden helyzetben talpon maradni tudó vezetô típus ügyes retorika-váltása is: "ha nem tudod megakadályozni, akkor vállald fel, állj az élére és vidd észrevétlenül vakvágányra". Ez a "most éppen nem idôszerű" típusú stratégia több esetben is meghozta a várt "sikert". 7 A regisztráció funkcióiról és fontosságáról lásd Toró T. Tibor: Gondolatok az erdélyi magyarság közösségi kataszterének összeállításáról, in Szövetség, 1994 7. sz. 8 Az SZKT 31/1994-es számú határozatát kezdeményezô és annak végrehajtását azóta is következetesen szorgalmazó egykori MISZSZ-es, ma a Reform Tömörülés derékhadát alkotó politikusok ez irányú megnyilvánulásait ma már legfeljebb megmosolyogja a kormányzással elfoglalt RMDSZ-vezetôk többsége. 9Határozat az RMDSZ Szövetségi Képviselôk Tanácsának megválasztásáról. Csíkszereda, 1996. március 10., megjelent az RMDSZ Közlöny, 21. számában (1996. május). 10 Az Alapszabályzat a Szövetség egyaránt tagszervezetei közé sorolja a területi szervezeteket, a politikai platformokat és a társult civil szervezeteket is. Ezen különbözô síkok összecsúsztatása a szabályzat és a mindennapi működési gyakorlat szintjén az önkormányzati modell bizonyos elemeinek téves - helyenként tudatos, sajátos csoportérdeknek alárendelt - értelmezésébôl adódik. 11 Az ilyen típusú demagógia minden, nem azonnali hatású stratégiai lépés elodázására alkalmas lehet. Élnek is vele elegen a belsô választásokat ellenzôk soraiból. 12 A fogalompár szembeállítása és az RMDSZ-re alkalmazása Alina Mungiutól származik. Lásd errôl A konszenzuális demokrácia artikulációja című tanulmányt (in Sfera Politicii, 46/1997, 9.). 13 Eklatáns példa az ÜE politikai fôosztályának megszűntetése és az összes politikai döntéshozatal átutalása a szövetségi elnök hatáskörébe, vagy a VI. (Csíkszeredai) Kongresszuson elfogadott módosítás az Operatív Tanács jellegének kiterjesztésérôl, mintegy létrehozva ezáltal a pártelnökséget. 14 Ezzel az önkormányzatiság belsô ellendrukkerei sokszor (vissza)élnek. 15 Megfigyelhetô, hogy a belsô választások kérdése újból a kongresszus közeledtével válik fontossá. 16 Érdekes, hogy az SZKT ülésén bemutatott belsô választások költségvetése 1999 szeptemberére az 1998 decemberében bemutatotthoz képest több mint ötszörösére növekszik... 17 A döntés következményeitôl tartva, a szövetségi elnök maga kérte újbóli megvitatását az SZKT következô ülésén. 18 Az SZKT december 3-4-i ülése, ahol a döntés megszületett, lapzárta után zajlott. 19 Az RMDSZ Temes megyei szervezete hozott ilyen irányú döntést még 1999 nyarán. 20 Az RMDSZ által ez év tavaszán megrendelt szociológiai felmérés adatai szerint éppen az SZKT tevékenységét ismerik a legkevésbé az RMDSZ vezetô testületei közül. |
(c) Jakabffy Elemér Alapítvány,
Media Index Egyesület 1999-2024
Impresszum
| Médiaajánlat
| Adatvédelmi
záradék